BaluC – Silver Dragon mod

A következő műsorszám termékmegjelenítést és nyomokban mogyorót tartalmazhat! Tizenkét éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, mert „pornó” van benne!

Az Első Magyar Modding versenyre kivittem az akkori alkotásomat, aminek nem volt fantázia neve. Emlékem szerint a kiállítás napján szegezte nekem a kérdést Edu, hogy mi a neve a gépnek, amit a sorszám mellé írhat. Lányos zavaromban elkereszteltem Blue Towernak.

Szóval, az események felelevenítéséhez hozzá tartozik, hogy csalódott voltam az első verseny után, nem tagadom. Eszméletlen sok munkát / időt / energiát / stb.-t öltem bele abba a gépembe. Egyedi ötletekkel és megoldásokkal volt tele (Pl.: két táp, turbina, stb.), de úgy éreztem, hogy nem értékelték. Aztán tovább gondolkoztam a dolgon, és másképpen közelítettem meg a témát. Elsősorban magamnak készítettem a gépet. A verseny „csak” extra volt, ahol megmutathattam, hogy mit is tudok és megnézhettem más hasonló megszállottak munkáit. Beszélgethettem velük és részese voltam valami fontosnak. Így, könnyebb volt továbblépni és nagyobb lendülettel folytatni moddolást.

A második versenyre már, egy egészen más művet készítettem, amit egy másik írásban mutattam be. Rendben. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a cikk nem lesz annyira izgalmas, mint az előző kettő, de szerintem érdemes ezt is végig olvasni.

Nem az első gép volt, amit átalakítottam, de ez volt az első, amit teljesen a sajátomnak éreztem. Volt előtte fekvő házam, mini és midi tornyom is, amiket alakítgattam. De ezt tekintem csak egy teljes Moddnak. Nem akartam, hogy az enyészeté legyen, vagy eltűnjön a ház. Így a harmadik versenyre, még jobban ráncba szedtem, kicsit újragondoltam, és igyekeztem minden hibát kijavítani, amit tudtam.


Így nézett ki az első versenyen, és a szétszerelés előtt is.

Itt kicsit elkanyarodnék a történetben, de ez is szerves része a sztorinak.
Az első versenytől kezdve, mindig tudatosan választottam „irányt” (ha lehet ilyet mondani), hogy mivel és miből készítek egy projektet. Még az Akvárium gépnél említett szponzorrációs pályázatra is úgy küldtem a jelentkezési anyagot, hogy a kettő közül bármelyiket választják, (HA választják) megvan, hogy mit kell majd megtanulnom, hogy el tudjam készíteni. Itt, a harmadik MTH-ra készített gépnél is a tudatosság vezérelt.
Ez a „vezér hangya” minden gépem tervezésétől kezdve jelen volt. Ehhez tartom magam mind a mai napig! A mostani, egyenlőre szuper titkos gépemet is, ezzel a vezérelvvel kezdtem el megtervezni és kivitelezni.

 

A második versenyen volt egy ház, (amit díjaztak is, mert Második lett) ami nekem ott, hírtelen nem tetszett. Mert úgy nézett ki elsőre, mintha egy gyári házat csak egy profi festőműhelybe vitték volna. A festése, a fényezése kiváló volt, és tényleg nagyon gyárinak tűnt.

Volt egy kis tüske bennem az első verseny miatt, amiért az AirBrush és a minőségi(bb) festés felé kívántam venni az irányt. Kicsit utána jártam annak a bizonyos háznak és a készítőjének. Kiderült, hogy (rengeteg látogatóval együtt) alaptalan volt az a skatulya, amit első blikkre ráhúztam. Konkrétan a feltevésemből / előítéletemből csak a „profi festő” stimmelt.


 

Dokibá követte el az átalakítást, aki már akkor is több éves airbrush-os múltal festegetett autót, motort, bukósisakot, meg csak ő tudja, hogy mi mindent. Nagyon meg akartam tanulni a „fényezés” és az airbrush alapjait. Legalábbis ami a Moddinghoz kell. Erre egy profi festő- AirBrush művész, (aki mellesleg modder) kerül az „utamba”. Ez túl sok véletlennek tűnt, hogy igaz legyen, DE még nem volt vége a meglepetéseknek!

Felvettem vele a kapcsolatot. Egyeztettünk és végig korrekt és rendes volt. Eleve több szerencse faktor volt abban, hogy összetalálkoztunk, és az elérhetőségeinek a megszerzése is a csodát súrolja. Tudtam, hogy nekem kell mennem, akárhol is van a műhelye. Azt, viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy itt lakik tőlem egy köpésre (Autóval 2 perc, gyalog 10 percnyire). Na, itt már erős, „hála” érzetem volt a Sors (vagy akármi) irányába. Tényleg nagyon szerettem volna kiköszörülni a csorbát.

[OFF]
Ez a „közelség” is közrejátszott a ModDoks (Modding Dokik) béli együttműködésünkben, de ez egy másik sztori. Amit, azóta már szinte lehetetlen felkutatni, de ha érdekel titeket, arról is írhatok arról is egy kicsit. Talán még fényképem is van valahol.
[/OFF]

Megbeszéltünk egy találkozót. Átmentem hozzá és elmondtam, hogy mit szeretnék. Elmeséltem a régi házam eléggé negatív kritikát kapott a festése miatt, és hogy szeretném saját magam elkészíteni Airbrush-al. Elmondtam, hogy mivel lett lefújva előtte. Laza természetességgel közölte, hogy simán megoldható, de azt is kilátásba helyezte, hogy nem lesz könnyű. Mondta, hogy neki mikor lenne jó, és hogy mivel készüljek.
Az előkészületek abból álltak, hogy minden külső elemet, amit le kell festeni, szereljek le.
Olyan ruhába menjek, amit nem sajnálok, mert ha festékes lesz, utána azt ki nem mossa semmi.
Jól pihenjem ki magam!

Emlékeim szerint egy szombat reggel mentem át a gépem külső burkolatával és neki is kezdtünk. Elég nagy volt ház és hogy az összhang meglegyen, mindent elő kellett készíteni.
Doki elmondta, hogy egy festéshez hogyan kell hozzáfogni. Elsőre elővett egy csiszolóvásznat és ez utóbbi tartásához egy „szerszámot” kaptam a kezembe. Egy felettébb szimpatikusnak látszó „csiszoló tuskót”. NEM ez nem az a részeges alak, aki köszönni sem bír és helyettem lecsiszolja a házamat. Egy félhold alakú gumí „valami” amibe befogatta a csiszolóvásznat, hogy azt ne kelljen külön szorítani. Egyik oldala sima a másik oldala íves. Megmutatta, hogyan is kell egyenletesen lecsiszolni az előző festékrétegeket. Nem ám csak „rángatom”, hanem körkörös mozdulatokkal (itt ugrott be a Karate kölyök című film), mert ha nem figyelek oda a helyes szerszám használatra, akkor hiába jó a szerszám akkor is el lehet rontani, de rendesen.

Átadta a szerszámot, csiszolópapír befogva és némi felületnedvesítés után, kezdhettem a munkát. Aznap szinte csak csiszoltam, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Miközben csiszoltam és kérdezgettem, hogy „Jó lesz már?”, „Így jó lesz?” Akkor sem veszítette el a türelmét. Megmutatta, hogy mit kell még javítani, hogy an lehet ellenőrizni, hogy a felület megfelelő e. Meg sok apró infó és trükk, amit könyvekből nem lehet megtanulni, mert csak egy pár év tapasztalata segíthet.
Amikor már jó volt. akkor jöhetett a következő alkatrész. Mikor mindegyiket megfelelőnek találta a mester, és ennek hangot is adott, hogy most már megfelelnek. Repesni kezdtem volna az örömtől, ha fel tudtam volna emelni a kezem, de ekkor lecserélte a csiszolópapírt a tuskóban egy finomabbra, hogy akkor most ez a következő. Itt átvillant az agyamon megint pár Kung Fu filmes jelenet, amikor a mester csak oktató jelleggel „kicsit” szívatja szegény tanítványt, csak hogy megtanulja, amit neki kell.

Azt nagyon megtanultam, hogy csiszolni a durvábbtól a finomabbig kell, ami a polírozásnál (itt kicsit felületfüggő a kezdet, de) a 320, 500, 800, 1200-t kell végig járni. Tényleg feltételes módban mondom, mert nem emlékszem, hogy végig is csiszoltatta velem a sort, vagy csak beszéltünk róla. Annyi biztos, hogy az utolsó három megvolt. Ha jobban belegondolok, akkor ez a Kung Fu-s tanítási módszer bejött! :DD

Már a nap elején megbántam, hogy ennyire ellenálló festéket használtam. Bár igaz, hogy rengeteg alkalommal megvédte a gépet és kibírta azt a rengeteg utazást, cipelést, pakolást és rugdosást. Nem a frusztráltság miatt rugdostam, mert nem vagyok sem béna sem agresszív a géppel hanem LanPartykon az egyik nagy kedvenc(em) az Aliens vs Predator 2. Éjfél felé, kicsit fáradtabban simán rám tudták hozni úgy a frászt, hogy hátra akartam ugrani ijedtemben (a két szakértője ennek LeslieG Jr. és társa). Hátul a fal elől meg a gép akadályozta meg, hogy IRL pozíciót váltsak. Szóval elég nagy erővel kapott néha, de mindent kibírt. Viszont most, hogy le akartam szedni már nem tetszette ennyire a tartóssága.

Amíg csiszolgattam beszélgettünk másról is, nem csak az „aktuális” csiszolgatásról. Pontosabban lyukat kérdeztem szegénynek a hasába. Doki a felület előkészítését mesélte el, több lehetséges verzióban. Eszembe sem jutott volna, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni, hogy a végeredmény tényleg szép legyen. A festendő felület anyaga, előkezelése, por és zsírmentesítés, alapozás és még csak most jöhetne a festék! Végig gondoltam, hogy milyen anyagokkal dolgoztam eddig és mivel terveztem dolgozni. Ehhez voltak keresztkérdéseim, hogy milyen anyagot hogyan kell előkészíteni és mindenre tudott válaszolni. Sőt, még olyan dolgokat is mondott, amiket ott csak érdekesnek találtam, de csak néhány évvel később használtam. Ekkor, viszont nagyon is hasznosnak bizonyult.

Az előzőleg használt Hammerite kalapácslakk jó tulajdonságait már említettem, (kóla, pizza és rugásálló) persze nem reklám céllal, hanem moddingos szemszögből megközelítve. Az alapozó benne van. A legtöbb anyag, amivel moddingolás során összeakadhatsz, festhető vele. Műanyagra és plexire is! Viszont mivel kalapácslakk, így a felülete nem sima. A spray használata ÉS a rutintalanság nagyon kiütközött, de ez látszott is az első házamon. Bár normál fénynél nem látszott, csak erős fényben és vakuzva.

A nedves csiszolástól bokától-tokáig kék lettem, és amit megérintettem az arannyá kékké változott. Fényképezni csak 5-8 percnyi kézmosás után tudtam. Milyen szerencse, hogy figyelmeztetett előre, pedig itt még nem is festettünk semmit, de már ez is kimoshatatlannak bizonyult. (ezért van csak ez a pár kép) Igazából az állvány, a garázs bejáró, a beton, cipőm, ruhám, meg amerre jártam minden. Ettől kék minden a képeken körülöttünk.


Amikor már nagyon fájt a kezem, akkor „pihenés kép” az egeremet és a billentyűzetemet szedtem szét, majd átcsiszolhattam azokat is. Bár ezt a két utóbbit csak fel kellett érdesíteni kicsit, hogy az alapozó jobban tapadjon.
Két nagy oldallap, a teteje a gépnek, az előlap, az előlapi ajtó kívül és belül, a gép talpai, egér, két CD –ROM, a Billentyűzet, két takaró elem… csak ennyit kellett simára csiszolni. Nem kellett a teljes festékréteget eltávolítani, mert a Hammerite tartalmaz alapozót, de még így is nagyon meg kellett dolgoznom a kívánt simaságért.
A tetőn volt a másik cikkben említett ventilátornyílás, amit el akartam tüntetni. Doki egy fémlapot ragasztott alá és kétkomponensű autó gittel kitöltötte., majd azt is simára kellett csiszolni. Végső mozzanatként por- és zsírmentesíteni kellett minden felületet, sarkot és szegletet. Sötétedés utánig tartott, de elkészült minden.

Másnap reggel frissült erővel visszatértem. A műanyagok alapozásával kezdtük. Igen, végre előkerült a festékszóró pisztoly is.

Megtudtam, hogy miért is kell alapozni, meg sok egyebet is. A festékek minőségéről, a festék hígításáról, a festékszóró működéséről és tisztításáról. A kompresszorok fajtáiról, előnyeiről és hátrányairól típusonként. A festékszóró használata, a helyes tartása és mozdulat.
Ezután felmentünk a garázsból a Vojager-es gépéhez. Kérésemre megmutatta a készítési fotókat és láthattam, hogy miből, mi lett. Elmesélte, hogy a versenyen is kapott negatív kritikákat, mert annyira „gyárinak” tűnt a kivitelezés, hogy mindenki csak a festést nézte.

Elmondtam, hogy mit képzeltem el. Konkrétabban, hogy nonfigurativ mintákat, amiből sárkány rajzolódik ki. Hoztam is pár mintát, de neki is volt bőven. Kikerestem pár nekem tetszőt, majd kinyomtatta. A megfelelő méretű mintához nem volt elég az A4-es méretek, így felnagyította és szétdarabolta több lapra. A lapokat összeillesztettük és maszkoló szalaggal össze is ragasztottuk. Elővett egy öntapadós tapétának látszó tekercset. Persze nem az volt, legalábbis nem a sima elterjedt változat, hanem valami speciálisabb. Letekert, majd vágott belőle a minták méretében pár darabot. A papírt a fóliára ragasztottuk alatta egy nagy indigóval. Ezután körbe rajzoltam a kontúrokat. A nyomtatott mintát levettem és a fólián megjelentek az általam rajzolt kontúrok. Aztán gyorsan vissza is tettem a papírt, mert kihagytam egy kisebb részt. 😀 Pótoltam a hiányosságot, majd eltávolítottam a papírokat.


Egy éles szikét kaptam, hogy bevágjam a kontúrokat. A felesleget eltávolítottam.
Ezt a folyamatot minden mintánál végig kellett csinálni: a két oldallap, előlapi ajtó, tető és az egér egyaránt kapott mintát.

Ezután egy metálos-ezüst színt fújtam a minták alá (ahova a minták kerülnek).

A kivágott fóliát át tettük a helyükre, majd egy teljesen egyedi színt kevert ki Doki a kívánságom szerint. Meghatározhatatlan, de nekem a mai napig tetszik az a „Metálos-ezüetös-grafit egy lehelet kékkel és egy gondolatnyi feketével” szín.
Az összes elemet lefújtam sorban ezzel a színnel. Persze ügyelve mindenre (ami ott soknak tünt), hogy mindenhova kerüljön, takarjon, ne folyjon meg, ne pocsékoljak, mert még egyszer nem tudunk ilyet keverni, csak hasonlót. Persze a mozdulat is jó legyen.
Nem az a mozdulat, amikor a festés előtt a pisztolyba be lett készítve a festék és egy laza ívvel vertem le pár kisebb műanyag alkatrészt. Na, ekkor kerestem egy biztonságos pontot a pisztolynak, hogy ki ne boruljon az értékes anyag (és én sem). Viszont folytathattam a keresést, hogy a rongyokat és a tisztítószert hova tettem, hogy ismét por- és zsír mentesíthessem a repülő egér műanyag darabjait.
A kosz ismét eltávolítva, tényleg jöhetett a festék.

Majd, a maszkolo fóliákat kellett eltávolítani úgy, hogy az a lehelet vékony festékrétegek közül, semelyik se sérüljön meg.

Ez nem sikerült maradéktalanul, mert volt két hely ahol megsérült. Az egyik helyen a szikével sértettem meg egy kicsit. Amikor a maszkolást akartam eltávolítani megcsúszott a kezem az egyik helyen. A másik helyen meg nem végeztem jó munkát, mert az egyik helyen a maszkoló fólia felszedte a festéket. Ez attól volt, hogy vagy ott nem csiszoltam le rendesen, vagy a por- és zsírmentesítést nem csináltam meg jól.

Az árnyékolás következett, (ami jótékonyan eltakart pár hibát,) mélységet adott és megkoronázta a sárkányokat. Mire eddig a pontig eljutottunk már megint ránk esteledett, de mindent ott hagytam Dokinál, mert azt beszéltük meg, hogy lelakkozza az egészet. Hogy hány réteg lakk és milyen fajta került rá azt nem tudom, de a mai napig gyönyörű és a képeken is látszik, hogy majdnem olyan lett, mint egy tükör. Mai napig nehéz fotózni és még mindig nagyon tartós a lakk, legalábbis pár hete, amikor utoljára láttam, még az volt.

Azzal is tisztában vagyok, hogy éppen hogy csak az alapokat ismertem meg és nem tudok még airbrush-ozni. De mivel én készítettem, tudom és látom rajta a hibákat, de ezzel együtt nagyon hozzám nőtt az a ház. Jó tanárom volt és bőven lenne még mit tanulnom. A ModDoks-os formációban is tanultam tőle pár dolgot. 🙂

A belsejéhez is hozzányúltam kicsit. Az előlapra került egy szabályzó, amivel a gép hűtését / hangját lehetett a suttogástól a „GyorsanFejezdBeAPorszívózástMertNemHallokSemmit” –ig állítgatni.
Kapott egy kisebb átkábelezést, mert a második tápot jobban elrejtettem. Egy alaposabb kábelrendezést is kapott, de azt nem tudtam annyira szépen kivitelezni, mint szerettem volna, mert a toronyház aljáról, az alaplaptól az IDE kábelek így is feszültek.
Viszont lényegi változás nem történt, csak összeszereltem az egészet.

A versenyen már érdekesebb volt a dolog. Nem a „Kartonba” került megrendezésre, hanem másutt. Egy dél budai szállodában, aminek volt előnye is meg hátránya is, de akkor is váltani kellett, hiszen a rendezvény egyszerűen kinőtte a galériát.

Kerek asztalok voltak ahol a lovagok modderek letehették az alkotásaikat. Ismételten Zer0 kolléga mellé telepedtem (ill. foglaltam neki egy helyet, amíg megérkezett) ahogy az első két versenyen.
Amennyire emlékszem, a fogadtatás egész jó volt, amikor még nem volt közönség sem, csak a kiállítók és a modderek. Viszont, amikor elmeséltem, hogy ez bizony ugyan az a „ronda” kék torony, ami az első versenyen volt, és nem egy fényező műhelybe adtam be, hanem én készítettem. Na, ott már voltak érdekes arcok (párat le is fotóztam, de itt is érdemes lett volna többet lekapni).

A verseny rendben lezajlott és nagy örömömre, végre megemlítették a nevemet a díjkiosztón. A második helyezett lettem.
Szóval végre nyertem, és ez nagyon kellett, mert úgy éreztem, hogy elismerték mások is azt a rengeteg munkát. Nem csak az a pár hetet, amíg ráncba szedtem, hanem azt a pár Évet, amíg elkészítettem.

És akkor, mint az Oszkár gálán szokás (Nem a Pornó Oszkárra gondolok) és is köszönetet mondanék:
Köszönet a csodás feleségemnek, aki igen hosszú ideje elviseli támogat ebben a hobbimban!
Köszönet a sógoromnak, aki megmutatta, hogyan kell használni pár szerszámot és használhattam is őket amíg nem lett sajátom.
Köszönet anyunak és apunak! Ja és Világbéke!

A történetnek lehet(ne) tanúsága:
„Mennyivel repül egy töketlen fecske széllel szembe?” …ööö ez nem az…
„Nem! Ez biztosan nem a fázis! Megmutatoooooo…” …ez sem az…
„A mohának, mindig a déli oldalán nő, a fa!” …ez sem az…
„Térdig érő szélben, nem lehet szilvalekvárt kaszálni” … ez sem az, de elfogadom, ha nektek is megfelel.

 

egy hozzászolás BaluC – Silver Dragon mod

Válaszolj