• info@black-mod.com
  • 06304648639(BaluC) & 06204807788(SocceR)
  • Szeretnél egy igazán egyedi, ütős számítógépet?   

    Nálunk nem csak egyedileg jól megtervezett, hanem zajcsökkentéssel,víz vagy lég hűtéssel, és hardverekkel összeállított gépet kapsz.

    Miért minket válassz?

    Mert sok éves tapasztalat, több nemzetközi díj, rengeteg elkészített gép, és több világ cég áll mögöttünk.

    Megfizethető ár, megbízhatóság , pontosság.

    Ha felkeltettük érdeklődésed,keress meg minket elérhetőségeink egyikén.

BaluC Akvárium Mód

Aker    , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,   3

BaluC Akvárium Mód

Az „Első Magyar Tuning és Modding kiállítás és verseny”-en (a keresztelő után Mod-Tec Hall => MTH) egy nagyon erős mezőny jött össze. Szerintem a szervezők is csak reménykedtek egy ilyen színvonalú versenyben. Így utólag és előre is köszönet nekik a fáradozásaikért és a lehetőségért, amit éveken keresztül biztosítottak!

Ez egy „Így készült” leírás, amit most elétek tárok, ami ugyan „öreg” hiszen a 2004-es év elején készült, de szerintem aktuális és érdekes lehet még ma is.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki másképpen formálta volna, hogy lett volna jobb megoldás is egyes problémákra, de tapasztalat és kitaposott ösvény hiányában kellett formába önteni, amit megálmodtam. Akárhogy is nézzük, „Prototípus”-nak is tekinthető az, amit készítettem.

Az egész arról szólt, hogy „elkészíteni azt, amire mindenki azt mondta, hogy lehetetlen”. Normális csapvízbe tenni a számítógépet úgy, hogy működjön a gép, és (legalább) egy hal életben maradjon.
Bármilyen folyadékba mártjuk a gépet, nagyon látványos a végeredmény HA a gép túléli a beavatkozást. Rengetegen foglalkoztak már a témával akkor, is és azóta is.
Amiket láttam (nem teljes a lista):
Desztillált vízzel: tiszta és nem vezeti az áramot, csak felolt mindent, bele értve az alaplapot is. Mellesleg a hal nem maradna életben.
Különböző olajokkal: erről rengeteg fórum és infó van a neten, hogy mit lehet, és mit nem. Ami a lényeges, hogy vagy a kondik szívják meg magukat vagy a hal, de egy halott mindenképpen lett volna, szóval ez sem felelt meg.
A csapvíz / élő víz: a hal túléli sőt, ez kell neki, de az alkatrészek gyorsan elhaláloznának. Mégis csak ez tűnt járható útnak, ha ÉLŐ halat akartam a gépben látni.

Megcsináltam… Készítettem egy Celeron 850MHz-s akváriumot ebből:

Mielőtt mélyebben belemennék a részletekbe, felhívom mindenki figyelmét, hogy az anyag, amivel dolgoztam veszélyes és mérgező, így ha valakinek eszébe jutna bármi hasonlót készíteni, vagy utánozni, akkor mindenképpen használja a védőfelszereléseket minden alkalommal! Senkit nem buzdítok hasonló készítésére és az esetleges okozott károkért, sérülésekért semmilyen felelősséget sem vállalok. Csak saját felelősségre Próbáld ki, illetve utánozd az itt leírtakat, minden felelősség az olvasóé!

A verseny előtt volt egy szponzori pályázat, amin lehetet támogatást nyerni anyagi és eszköz formájában is. A Senerit Hungary Kft. írta ki a pályázatot, ahova rengeteg jelentkezési anyag érkezett, az én két ötletemmel együtt. Én lettem az egyik kiválasztott, akinek az elképzelését szerették volna élőben is látni a MTH versenyen.

Az ötlet nem egyszerű, kivitelezni még nehezebb, de nem lehetetlen. Elméletben és a gyakorlatban is csak külön kell választani a vizet a hallal és a PC-t. Ezt sokan egy dupla fallal és csak optikailag oldották meg, én viszont egy szigetelőanyagot kerestem, ami megfelel a célnak. Színtelen, szagtalan, víztiszta a vége és lehetőleg keményedjen meg. Rengeteg utánajárás olvasás és beszélgetések hozzáértőkkel, hogy mit is lehetne kezdeni az ötlettel, hogy megvalósuljon, és ne csak egy elképzelés maradjon.

————–

A legjobb választásnak a kétkomponensű műgyanta tűnt. Na jó ez kicsit erős volt, mert, igen erős szaga van, erősen mérgező és egyéb negatívumok is vannak, de ez tűnt járható útnak.
Könnyen kezelhető, de azért nem árt gyakorolni vele egy kicsit. „Könnyen” hozzá, lehet jutni (csak kellett két hét utánajárás, hogy hol) és persze olcsóvolt az alternatívákhoz képest. A Novia Kft.-nél (http://www.novia.hu/ ) vettem meg. Nem értettem hozzá, így tanácsot kértem. Meghallgatott a szaki és bután nézett. Elgondolkozott és tetszett neki az elképzelés. Amire nekem kell, ahhoz ajánlotta ezt a kiöntő gyantát. Ezzel készítik a „kulcstartóba zárt” bogarakat.
Eleinte folyékony, mint a hígabb méz vagy az olaj, de a második komponenssel összekeverve 30 perc után zselésedni és gyorsan merevedni is kezdett a massza. Egy vízhatlan réteget képez, akármit is vonunk be vele.


Nem könnyű dolgozni ezzel az anyaggal főleg tapasztalatok nélkül, de nem is lehetetlen. Bár, azóta több műgyantát is kipróbáltam, így utólag tudom, hogy miben más ez, mint a többi. De tényleg pont megfelelt a célnak.

Terveztem egy akváriumot, hogy jól lehessen látni, hogy nem dupla fallal dolgozok. A méreteket menet közben is többször módosítottam, de a kezdeti elrendezés nagyjából maradt.

Akváriumom nem volt előtte, így nem is tudtam, hogy mire kell odafigyelni (Pl.: vízleeresztő a tisztításhoz), de ettől függetlenül funkcionalitásban nem volt vele probléma.

Az alaplap, Proci + borda, memóriák, VGA kártya is a víz alá volt tervezve. Hangkártya nem, mert az volt integrálva, hálókártyám meg nem volt, amikor készült, így annak a kiöntését megúsztam.

A tényleges folyamatleírás így festett:
Eleinte készítettem egy próba kiöntést, hogy némi tapasztalatom is legyen az anyaghasználatról.
Egy külön keverőedényt vettem erre a célra. Több is volt, mert a belekötött gyantát szinte lehetetlen volt eltávolítani utólag, az összes bekevert anyagot kiönteni lehetetlen volt, mert nagyon ragadt mindenhez (mint a méz), de az edényhez különösen ragaszkodott.
Pontosan kellett adagolni az arányokat, mert ugyan az első komponensből volt rendesen (2 litert vettem) addig a második komponensből kevés volt. Nem azért mert az a drágábbik, hanem azért mert 3-4%-nyi kellett az „edzőből”. Ezt egy fecskendővel adagoltam, mert csak ml-ben volt mérhető amennyi nekem kellett kiöntésenként.

Egy kirándulás alkalmával talált a keresztfiam egy döglött bogarat, ami nagyon tetszett neki, és hajlandó volt beáldozni a kísérletben. Kiöntöttem… Nagyon tanúságos volt…

Azonnal hozzájutottam egy csomó információhoz az anyaggal kapcsolatban. Pl.: ez egy kémiai folyamat és nagyon termeli a hőt. Ha 2 cm-nél vastagabb a gyantaréteg, akkor teljesen átforrósít mindent. Ez itt a gyakorlatban azt jelentette, hogy „megsült” a bogár. Szó szerint füstölt, de nem kicsit.

Aztán még gyakorolgattam kicsit pár rossz nyákon, hogy legyen kis tapasztalatom. Kiderítettem, hogy az „edzővel” lehetett játszani, hogy milyen gyorsan kössön meg a műgyanta. Ha keveset tettem, akkor a „zselésedést” el lehetett húzni 30 percről, akár 120 percig is. De akkor a végleges kötés is eltolódott 24 óráról 72+ óra felé. Ha meg többet kevertem bele, akkor akár 5 perc után már kocsonyás lett, forró mint az parázs és akár 3-4 óra alatt is véglegesre kötött. Viszont nem csak az időt kellett nézni a végeredménynél, hanem a tartósságot is, mert minél lassabban köt, meg annál tartósabb. Így a kísérletezgetés / játék után maradtam az eredetileg javasolt arányoknál.
Végig egészen kicsi mennyiségű gyantát kevertem csak be és apránként haladtam. Átlag egy deci alatti volt, amit bekevertem, de volt, hogy csak pár csepp kellett (szó szerint 2-3 ml volt néha).

Most, hogy a „gyakorlás” megvolt lehetett rátérni a PC-re.
Kezdetnek az alaplap alját öntöttem le ez még relatíve veszélytelen volt, mert semmire nem kellett figyelni, csak arra, hogy a szélén ne folyhasson le. Bár ezt csak utólag tudtam meg. Később ezt a problémát szigetelőszalaggal oldottam meg. Egyszerűen egy “keretet” készítettem belőle ez megakadályozta volna elméletileg, hogy lefolyjon, de nem volt teljesen megfelelő.

A kiöntésnél a kimaradt részekre, hurkapálcikával kentem a masszából, hogy teljesen fedjen és szigeteljen. Az alját megint le kellett önteni, mert egy pár helyen, a gyári forrasztások („lecsippentett” vége is) kilógtak a gyanta alól. Még egy réteget öntöttem rá, hogy minden fedjen, és ne legyen, még csak esélye sem a zárlatnak.
Hagytam állni természetesen vízszintesen, hogy terüljön az anyag magától (azért egy kicsit rá kellett segíteni néhol)

Amikor megkötött (másnap reggel) lelkesen mutattam a páromnak az alaplap alját, hogy
„Nézd mit csináltam!” erre ő: „nem arról volt szó, hogy legyantázod?” erre széles mosollyal megdöntöttem az alaplapot, úgy hogy megcsillanjon rajta a fény. Egy szinte teljesen sima felületen tükröződött a fény. Képzelhetitek, hogy meglepődött.

Itt iktattam be egy tesztet, ahol összeszereltem a gépet, és nyúztam egy kicsit. Közben alányúlkáltam az alaplapnak, nézegettem, hogy nem lép e kölcsönhatásba valamivel a gyanta (mert ezzel is ijesztgettek, hogy a műanyagokat megolvasztja).
Nem volt gond semmivel. Illetve volt, de annak nem volt köze a gyantához (azt hiszem). Az a tápegység, amit oda szántam egy régi tápegység volt és a legnagyobb előnye, hogy a legmagasabb pontja sem haladta meg az 5cm-ert. Ezzel volt megalkotva a koncepció, hogy alul csak egy kicsike, 5cm magas részen lesz elrejtve minden, ami nem kerül a vízbe. A táp nem bírta az idegeskedést és a víz gondolatát, így megadta magát és feladta a harcot. A „tesztasztalon” elfüstölt (szó szerint is).

Még szerencse, hogy egy „kinti” (nem beépített) tesztnél bukott ki a sorból. Keresnem kellett egy másik tápot, és a koncepciót is át kellett dolgozni, mert csak 8cm magas (alkatrészek, bordák) tápok voltak mindenütt.
A Plexi lapok ekkor már méretre vágva, összekészítve megvoltak. A Módosítás miatt azonban a méreteket is módosítani kellett. Ujjra kellett vágnom az alsó szint darabjait, ezúttal a módosult méretben.

Most következett a VGA egyik fele, az alaplap Felső része. Többször kellett a VGA-t is legyantázni (mindkét oldalát külön kellett) és az alaplapot is 6 részletben sikerült csak elkészíteni, mert a gyanta folyt mindenfelé, de a „domborzaton” nem maradt rajta. Vastagon viszont nem mertem bevonni, mert attól tartottam, hogy úgy járok, mint a bogárral, hogy „elég”. Igaz, hogy úgy, sokkal gyorsabban elkészül, de nem lett volna olyan szép látvány, hogyha egy gyantakocka felett úszkál a hal. Az alaplapon külön kellett a memóriákat (mindkét oldalát) és külön a processzor körül (amin már rajta volt a borda) és külön a PCI foglalatokat. Hátul a csatlakozósort és a foglalatok körül is, a jumper-helyekről nem is beszélve, ahol nagyon nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. A kábeleket csatlakoztatni kellet, és csak így lehetett tovább dolgozni, mert ha egy kis „baleset” miatt nem lehetett volna bedugni akármit is, akkor hiába dolgoztam eddig. Az alaplap ekkor már a „vizes blokk” aljához bolt rögzítve, ami tovább nehezítette a munkálatokat. A VGA sem volt egyszerűbb eset, mert az is „domborzati rémálom” lett, de meg lehetett oldani.

Ami viszont gondot okozott, hogy a VGA kivezetést nem lehetett közvetlenül a Hátlapnak szánt plexihez tenni, mert kellett a hely hátul az egér / billentyűnek. Ezeket oldalra is tehettem volna, de akkor a szigeteléssel lettek volna gondjaim. A monitor kimenet simán a víz szintje alatt volt és ezért is kellett egy kicsi, VGA hosszabbítót eszkábálni. Öt cm-es kellett és ilyet sehol sem találtam, egy méteres darabot meg nem volt szívem szétvágni, hogy ujjra összerakjam. Két csatlakozót vettem és közéjük 4cm hosszú drótok lettek forrasztva (csak egy „hosszabbító” lett belőle), de nagyon aprólékos munka volt. Rendes forrasztópáka hiányában meg egy külön kihívás is. Mindegy is, mert ugyan sokszor megégettem magam, de elkészült ami kellett, és azzal együtt lett gyantázva a VGA (persze felrögzítettem rendesen).

A lényeg, hogy nagy nehezen, elkészült az alaplap és a VGA is, de külön volt még mind a kettő és mivel telepatikusan nem tudnak kommunikálni… Itt jött az a rész, amikor nem fértem oda rendesen, de a VGA-t betettem egy ki nem öntött PCI helyre és begyantáztam oda. Nagyon nehéz volt, mert egy vékony csíkban kellett a gyantát ott tartani, de alatta a PCI foglalat nem lett még kiöntve, így oda folyt be a gyanta egy része. Ezzel nem is lett volna gond, mert ez volt a terv, csakhogy légbuborékok rekedtek gyantán belül, ahol a monitorvezérlő és a dokkolósin találkozik. Ezeket meg kellett szüntetni és teljesen ki kellett önteni megint, amit el kellett távolítani a buborékok miatt.

Minden kiöntött alkatrészt 4-6+ alkalommal ellenőriztem. Ami nem tetszett vagy gyanús volt azt Dremel utánzattal (akkor még csak egy Ferm-em volt) letisztítottam, kijavítottam és kezdődött az egész elölről.
A Három darab ram kiöntése szó szerint két hétnél is többet vett igénybe úgy, hogy minden nap, amikor letelt a 24órás kötési idő, addigra végeztem az ellenőrzésekkel és már kevertem is a következő adagot. Szoros idő és ütemterv szerint kellett haladni, ha tartani akartam a határidőt a versenyig.

Még így is voltak megfolyások és hibák, amiket javítani kellett. Az audio kivezetések is ilyenek voltak.

Amíg „száradt”-ak az alkatrészek, addig a Plexi vázat kezdtem összeállítani, meg volt egy kis időm játszani is.

Az „alsó” szinttel kezdtem, mert ott kellett kicsit trükközni a kábelekkel. Ezt szoktam száraz blokknak is nevezni. 😀
A megfelelő méretű (5mm vastag) plexi darabokat összeillesztettem és az éleit megfúrtam. Csavarokkal fogattam össze, amin egy kicsit „moddolni” kellett. A lemezcsavar, amivel dolgoztam előfúrást igényelt (hogy ne feszítse szét a plexit). Így már bátrabban lehetett behajtani a csavarokat. Plusz a csavarfejek is kaptak egy kis süllyesztő furatot.

Mellesleg megjegyzem, hogy „élfuratos” illesztést, 5mm-es Plexinél még nem láttam addig sehol, és azóta is csak egyszer. Vagy egy másik plexi elem segítségével vagy vastagabb plexivel lett megoldva.
Tudom, lehetett volna ragasztani is lapokat, de olyat nem tudtam szerezni akkoriban (2004), így abból oldottam meg amim volt.

Alulról „építkeztem” felfelé. Az alsó szintet készítettel el előbb és aztán rátettem a következő lapot. Ez a vizes rész alja volt, amin bejelöltem, hogy hol is kellene megfúrni. Több furatot készítenem. Szóval az akvárium alján kellett keresztül vezetni a kábeleket. Elég, ha csak belegondoltok, hogy „hova” tettem a furatokat már akkor is simán ki lehet akadni, de nem tudtam másképp megoldani, mert kellet furat a tápkábeleknek és azt nem akartam toldozgatni Ha toldom a kábelt, akkor megbontom a gyári szigetelést, amit el akartam kerülni. Ami vízhatlan valahol, azt úgy is akartam hagyni. Kellett még az egér és a billentyű kivezetéseinek, Audio out, a HDD és a Power ledeknek, a Reset és a Power gomboknak és az Antec fénycsőnek, ami szintén a vízbe került. Berajzoltam a pontos helyeket és minden kábelt lemértem pontosan, és minden furatot kisebbre vettem 0,5mm-el, hogy szoruljon, és ne kelljen annyira szigetelni. A legnehezebb az alaplapi tápcsatlakozó volt. Lemértem a furatot és kifúrtam. Egyesével kiszedtem a kábeleket, áttettem a furaton és visszadugtam a helyére, hiába mértem le a végén nem stimmelt. Nem fért minden kábel át a neki szánt lyukon, de már nem fért be a gravírozó sem biztonsággal. Kellett egy második, kisebb furatot is készíteni, a maradék 5 vezetéknek.

Az illesztésekbe és a sarkokba sziloplasztot tettem (akvárium szigetelésére is használják). Ilyen sziloplasztal lett a furatokból lógó kábel is szigetelve alulról. Felülről meg gyantát kapott.

Az akvárium „alja” és az én türelmem is kezdett „kész” lenni. Az alsó szinten elrendeztem mindent. Kábeleztem és a megmaradt 5cm magas plexi csíkokból készítettem tartókeretet a CD-romnak, és egy keretet a Floppy + HDD-nek is. A CD-t és a floppy külső burkolatát lefestettem ezüstösre.



A Táp keretét szétkaptam és csak az alját ragasztottam az alsó szinthez, hogy a nyákot kiszerelhessem, ha kell. Bekötöttem egy túlfeszültség elleni védelmet is, amit az előtte elhalálozott tápból szereztem.

A kapcsolókat és a ledeket is a helyükre rögzítettem, majd a keretek is rögzítésre kerültek (persze az eszközökkel együtt). Nehéz volt, mert az alsó („száraz”) rész már össze volt véglegesen kábelezve a felső („vizes”) résszel.
Az egeret és a billentyűzet is kivezettem hátul. PS2-es hosszabbítót használtam ehhez, aminek az egyik végét az alaplappal együtt gyantáztam be. Hátul kapott egy-egy lyukat a két csatlakozó és rögzítettem őket. A szétvágott kábeleket meg összeforrasztottam és szigeteltem.
Floppy és IDE kábel, ami már az alaplaphoz lett „rögzítve” és be is lettek kötve az eszközök. Egyúttal áramot is adtam nekik. Kicsit későn kaptam észbe, hogy alulra elfelejtettem, ventillátort rakni. „Gyorsan” készítettem két ventillátor rácsot az eredeti plexi keretből. A furatokat is elhelyeztem a helyükre. Direktbe a tápra kötöttem két, kék ledes ventillátort, hogy kiszívják a meleget, és legyen szellőzés. Előre is került egy kisebb szellőzőnyílás a táp elé, ahol bejuthatott a levegő és a túlsó sarokban lévő, két ventillátor kivitte a meleget. A 220-as bevezetést meghosszabbítottam és hátul elhelyeztem.

Az alap, most már stabilan megvan. Most az akvárium felső részét kezdtem el építeni. A „hátlappal” kezdtem, mert ott még a VGA kivezetése is problémás lehetett volna és nem akartam a végére hagyni. A furat elkészült a VGA-nak. Itt is élfúrást kapott minden plexi lap és a módosított csavarokat. De még a végleges illesztés előtt az élek közé is tettem egy kis szilót. Amikor az összes csavar a helyére került, akkor belül a sarkokat és az illesztéseket, még egy réteg szilikonnal kentem végig.

Az egyetlen kivétel az „előlap” volt, mert azt nem tettem a helyére még a szerelhetőség miatt (még nem voltam kész)

Került a vízbe egy kéken világító Antec ventilátor is, ami kicsit vicces, mert nem volt a terveimben, viszont a fel volt tüntetve nem csak a szokásos légszállítási, de a vízszállítási képessége is. Készítettem két plexy távtartót, felragasztottam és rögzítettem hozzá a ventillátort. A felhelyezés „befújásra” lett állítva. Került fel két védő háló is a távtartóra és a ventilátorra ragasztva. Nem akartam szeletelt halakat látni.

A processzor ventillátorát is leszereltem, kiforrasztottam a kábeleket és szigeteltem (nem kell oda áram). A venti belső pereméből a mágneses gyűrűt eltávolítottam, így teljesen akadálymentesen forgott a csapágyon (ennek még fontos szerepe lesz!). A csapágy alsó részét szintén szigeteltem, felülről meg nem kellett, mert a légbuborék szigetelte.

Előre került egy hideg katód cső, ami FELETT és mellett ment az IDE és a Floppy kábel. Ez a két kábel kijött a házból, egy kis mélyedésbe süllyesztettem őket és bementek a száraz blokkba alulra. Itt elrendeztem és bekötöttem őket.

Az elülső lapot is a helyére tettem, mindent ellenőriztem még egyszer, és eltávolítottam a még megmaradt védőfóliákat a belső oldalakról. Jöhetett a „vizes teszt”. Ez úgy nézett ki, hogy egy pohár vizet beöntöttem, hogy megnézzem, hogy szivárog e valahol, valami. Minden száraz maradt, ahol az is kellett. Majd kicsit több víz ment bele és szépen lassan emeltem a víz mennyiséget. Már egy vödör víz volt benne, amikor az utolsó ellenőrzés is megvolt.

Ekkor túlfeszültség elleni védelmes hosszabbítóval, poroltóval, szigetelt kesztyűvel és pár elhadart fohásszal kiegészülve bedugtam a tápkábelt. Áram alá helyeztem a rendszert. Semmi gyanús nem volt és minden száraz, így bekötöttem mindent, ami kellett a gépnek és bekapcsoltam.

Nagy megnyugvásomra elindult csendesen. Naná, hisz igen komolyan túlméretezett vízhűtése volt annak a szerény gépnek. 😀 A Windows hibátlanul ment.

Nagy örömök és izgalom a tetőfokon, mert ezek a verseny előtti este eseményei voltak.

Az egészből nem lehet kihagyni az akvarisztikai részt sem, hiszen attól lesz igazán ütős és az egész projekt ezért is indult el.

A keresztfiamnak volt egy akváriuma, amit én kölcsön kértem. Nem túl régen még voltak benne lakók, így egy felszerelt akváriummal felszerelkezve kezdtem halt keresni. Volt kövem, növényem, vízmelegítőm (ha nem ment a PC, akkor kellett), vízpumpával egybeépített levegőztetőm is. Kicsi de szép berendezés.
Viszont addigra már rendesen elfogyott a pénzem és hiába szerettem volna, hogy legyen benne 2-3 tucat hal, az már nem fért a keretbe. Ha csak vettem volna 10 picuri guppit vagy valami hasonlót, akkor az nem mutat jól. Néhány nagyobb is kellett volna melléjük. Így egy kompromisszumot beszéltem meg magammal (nem volt vita 🙂 ), hogy csak egy hal legyen benne, de az akkor egy nagyobb, ami mutatósabb. Az eladónak elmeséltem, hogy kellene egy édesvizi hal, ami egy kicsit szívósabb. Addig faggatott, hogy elárultam, hogy egy PC-be kell.
Nem… nem tudjátok elképzelni azt az arcot. :DD Mikorra megemésztette, hogy mit keresek akkor egy Sziámi harcos halat ajánlott. Amúgy is szereti a magányt, nagyon szívós és jól tűri az extrém körülményeket is.

Ez a vizes tesztel párhuzamosan volt 🙂

A Gép / Akvárium készen volt határidőre. Összekészítettem, szinte mindent, hogy ha valami ereszteni kezd, akkor legyen mivel megjavítani / szigetelni. A gép, az akvárium a hallal és a táska összekészítve a pincében. Minden indulásra készen.

A verseny napján, (nagyon) kora reggel készülődés. A halat egy zacskóba tenni (az eladó szerint ez a fajta ezt jól viseli), majd az akváriumot leereszteni, a vizet egy zárható vödörbe tenni. Az akváriumból az „elektronikát” kiszedni. A vízmelegítő most nem került bevetésre, így az maradt a pincében. A vízpumpa, ami egyben levegőztető is volt eltettem a táskába. Az akváriumot kipakoltam és egy másik zacskóba tettem a kavicsokat, a házikót és a műnövényt. Ezt a zacskót, a vödör vízzel együtt összegumiztam egy nagyobb zsákban, hogy biztos ne legyen vizes semmi az autóban. Nagyon nagy izgalom és az órámra nézek. Persze késésben vagyunk miattam, mert addig szöszmötöltem. Pakolom sorba a cuccokat a kocsiba, idegeskedek. Kapkodás, és segítenek is pakolni. Elindulunk a versenyre.
Megérkezünk, kipakolok… majd egy kisebb világ dőlt össze bennem… a vödör az „élő” vízzel és a „berendezésekkel” ott maradt a pincében. Nem a csapvíz nem jó, mert az nem él. Ezt az Akvaristák jobban tudják, és majd elmesélik pontosabban, mert én ahhoz nem értek. A lényeg, hogy a csapvízből ki van szinte minden ölve és nem él. Vannak mindenféle „adalékanyagok” amivel a csapvizet „élővé” teszik, és csak pár NAP elteltével engedik be a halakat sorban, lassan. Szóval berendezés (növény, kavics, kisház) az akváriumba nincs, ezt még valahogy kimagyarázom, de hogy a halnak nincs rendes vize… ennél a pontnál már nagyon kétségbe estem, de elszánt voltam. Az állatboltban az eladó azt mondta, hogy nagyon szívós ez a hal és én bíztam benne és a halban is (mást nem is tehettem).

Gépet felvittem a galériára. Közben a sok ismerős arcot (az előző versenyről) üdvözöltem. A gép itt még pokróc alatt, ha jól emlékszem és még a külső védőfóliák is takarták. A táskát is felvittem a galériára. Ekkor próbáltam egy vödröt keríteni és egy vízszerzési lehetőséget keríteni. Ezen kérésemmel, nem kicsit hoztam zavarba szegény szervezőt (Edu-t), mert erre nem volt felkészülve, hogy modding versenyre egy tiszta vödröt / tálat kérnek tőle. De le a kalappal, mert azt mondta, hogy kerít egyet pár perc alatt. Tényleg csak pár perc kellett neki. Megmutatta, hogy hol tudok vizet vételezni. Langyos vizet kezdtem engedni a vödörbe. Itt már NAGYON bután néztek rám és kérdezgettek, hogy minek az. Amikor közöltem, hogy a gépembe kell… na azokat az arcokat érdemes lett volna fotózni. Amikor felvittem az első vödröt, leszedtem a külső védőfóliákat, már követtek páran. Fent, akik rakták össze a saját gépeiket a zúbogó víz hangjára lettek figyelmesek. Na itt már nem lett volna elég a fotó. Kamerázni kellett volna a körülöttem lévőket. Pláne azért, mert én nem láthattam őket, mert a vízzel voltam elfoglalva.

Nem szivárgott sehol, aminek külön örültem, mert volt pár nagyobb kátyú, amit későn vettünk észre. Jött a második vödör víz, majd a harmadik. A végére ~20 liter ment bele. Bekapcsoltam és még mindig minden ok. Nem kellett be boot-olni, elég volt a bios-ig eljutni vele.
Mint kiderült, ez kapóra is jött, mert a VGA kivezetés illesztésénél egy vékony repedés jelent meg és a csatlakozó mellett (nagyon lassan) szivárgott a víz. Nem okozott zárlatot, és komoly gondot sem, mert leragasztottam. Ha otthon veszem észre, akkor simán egy kis műgyantával javítom. Viszont ott, a javítást nem tudtam kivitelezni, csak tűzoltás volt. Ide, még visszatérek.

A hal még hátra volt! Nagyon lassan, egészen kicsi adagokban, a zacskójában lévő vízhez. Amikor kezdett megtelni kiöntöttem kicsit, majd megint elölről. A harmadik felöntés után lassan beeresztettem a vízbe. Na itt jött a nagy izgalom, mert két nagy rángás után oldalúszásba kezdett lassan… és úgy festett, hogy a „remek” reggelemre felteszi a koronát. Vasárnap volt, így sehogy sem tudtam volna szerezni másik halat. Szurkoltam a halnak majd úgy két perc után függőleges és vidám úszkálásba kezdett.

Azt hiszem itt tettem be a vízpumpát, amit úgy helyeztem el, ahogy otthon megálmodtam. Pont a proci bordára tolta a vizet, amiben a levegőztető bubijai is arra úsztak. A borda megfogta a buborékokat, amik aztán elindultak felfelé. Na itt jött a varázslat, amit otthon nem tudtam letesztelni, csak félig. A CPU ventilátor lassú forgásba lendült. Szépen forgott körbe-körbe. Igaz ugyan, hogy visszafelé és ez az apróság senkinek sem tűnt fel. 😀
Ettől a hal még jobban feléledt és vidám úszkálásba kezdett a kábelek között.
A hal élt, a gép működött (bár nem volt tökéletes), így sikeresnek könyveltem el a dolgot. Többen mondták, hogy kellene bele pár műnövény is (és tudtam, hogy igazuk van), de azt mondtam, hogy így le lehet látni az aljára.

A szakmai zsűrinek nem tetszett. A díjkiosztó után megkérdeztem, hogy szerintők mi volt a gond, mi hiányzott?
Összefoglalva: félkésznek érezték, nem volt az akvárium berendezve ( GRRR! ) és színes plexiből kellett volna ( WTF? ) az egészet.

Szóval ezzel a házzal sem nyertem semmit, de még csak szóbeli említésre sem tartották méltónak a díjkiosztón. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert a szakmai zsűri „véleményével” nem értett mindenki egyet. A díjkiosztó után a Senerit Hungary csapata megkeresett. Ők kiállítóként és (ha jól tudom) a verseny egyik szponzoraiként voltak jelen. Megbeszélték egymás közt, majd megkérdezték tőlem, hogy megsértődnék e, ha ők egy különdíjként megajándékoznának. Nagyon meglepődtem és örültem neki. Egy csodás Antec Sonata (a legelső) fekete fényezéssel. Az akkori páromnak, (aki, azóta a feleségem) nagyon tetszett így neki adtam, hiszen az ő támogatása nélkül egy moddingot sem tudtam volna befejezni. Szó szerint vehetitek, hogy most is itt van mellettem, de változatlan állapotban! Egy karcolás sincs rajta, de moddingnak sincs nyoma, mert a párom úgy szereti, hogy nem enged a közelébe.

A Moddek elismerését (úgyérzem) kivívtam. Akik látták azért, akik csak hallottak róla azért, de a mai napig emlegetik (mint egy városi legendát) a modderek.
Zer0 aki, mellettem volt, csak annyit mondott (miután kapott levegőt és leporolta az álkapcsát), hogy: „B@***eg! Te nem vagy normális.”

Az index.hu (http://index.hu/tech/hardver/mode9248/ )-n is megemlítettek.

A verseny után itthon kijavítottam a hibát. Nem sokkal a verseny utána, a gép híre eljutott a TV2 Aktív egyik stábjához is. Akik egy telefonos egyeztetés után, kijöttek és forgattak egy pár órát. Nekik is nagyon tetszett. Eredetileg csak kis hírmorzsának, érdekességnek szánták, de annyira tetszett nekik, hogy egy kicsivel több időt szántak a forgatásra. Majd megígérték, hogy mindenképpen benne lesz az adásban, de megpróbálnak kicsit több adásidőt kiharcolni a riportnak. Valahol VHS-en megvan még talán, ugyanis ha jól emlékszem, akkor 3 percet volt híres a halam. 😀

Utána a gép vígan ment három-három és fél hónapig. Amikor is az történt, hogy az a kiöntő műgyanta még sem egészen vízálló, mert elkezdte lassan feloldani a víz. Az alaplapon az elem mellett sikerült, egy megfelelően vékony helyen kikezdenie a szigetelést és onnantól kezdve bizonytalankodott. Majd már nem mertem bekapcsolni még szárazon sem. A hal még élt boldogan tovább, mert amikor észleltem, hogy oldódik le a gyanta, kimenekítettem. Az akváriumban legalább egy évet élt, de ott már nem felügyeltem.

3 hozzászólás

avatar

Aker

május 14, 2012 at 5:28 du.

Hát ez igen részletes,azt hittem soha nem érek a végére. Csak gratulálni tudok hihetetlen kitartásod van.
Nagyon ötletes megoldásokat sikerült megtudnom.

avatar

Aker

május 14, 2012 at 8:41 du.

Köszi, hogy kitetted 🙂
és gratulálok mindenkinek aki végig olvasta 🙂

avatar

Aker

május 15, 2012 at 5:43 du.

Ne viccelj már,naná hogy kitettem!

You must be Bejelentkezve to post a comment

Translate »